Aktuális cikkünkben szót ejtünk a pszichológiai tőkében rejlő lehetőségekről, kibontjuk a reziliencia, avagy pszichológiai rugalmasság fogalmát, egyúttal számba vesszük, hogy munkáltatóként miért állhat érdekünkben támogatni az alkalmazottak pszichológiai megerősítését, akár külső segítség bevonásával. Tomku György írása.
A világban zajló kedvezőtlen események hatásait sokan felfedezzük a mindennapjainkban. A folyamatosan változó, bizonytalan életkörülmények nehéz helyzetekbe sodorhatnak minket, akár a munkahelyi megéléseink tekintetében is. A humánerőforrás-menedzsment hagyományos eszközei azonban gyakran nem nyújtanak megoldást az újszerű kihívásokra.
Reziliencia 2023-ban? Ezért nem könnyű „feladat”.
Általánosságban elmondható, hogy a jelenkor munkavállalói számos alkalommal váltanak munkahelyet a karrierjük során, jóval többször, mint a korábbi generációk. Mindez sok új kihívással és megpróbáltatással járhat a számukra, hiszen a beilleszkedés, az új munkafolyamatok elsajátítása nagy erőfeszítéseket igényelhet. Megint mások – kiváltképp viszontagságos időkben – több stresszt élnek át a pozíciójukban, rendszerint épp a leépítések, a stabilitás hiánya miatti aggodalom révén.
Ezzel együtt a nagy fokú digitalizáció csökkentheti a rendelkezésre álló pihenőidő mennyiségét, számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy a laptop és az okostelefon használata elmossa a munka-magánélet egyensúly közötti határokat. Sokaknak nehéz tehát valódi távolságot tartani a feladatoktól a munkaidőn túl.
A felgyorsult ritmus folytán a dolgozók olykor nem élnek elegendő szabadsággal, nem használják ki a rendelkezésükre álló keretet. Mindez a stressz-szint további növekedésével járhat, ami a regenerálódásra fordított idő csökkenése mellett idővel depresszióba, kiégésbe torkollhat.
A munkaerőpiaci folyamatok átalakulásához hozzájárultak az utóbbi évek kedvezőtlen fejleményei is. A Covid–19-világjárvány, a háborús helyzet, valamint mindezek gazdasági és társadalmi következményei számos ponton hatást gyakorolhatnak az életünkre és a munkánkra. Ezek a szempontok együttesen rámutatnak arra, hogy napjainkban számos tényező megnehezíti a munkavállalói jóllét, illetve a reziliencia kialakítását és megőrzését.
Hogyan segíthet a humánerőforrás-menedzsment megreformálása?
A humánerőforrás-menedzsment („HRM”) hagyományosan az emberi tőkére, a tudásra, a készségekre és a képességek fejlesztésére összpontosít. Szintén gyakran kap szerepet a társadalmi tőke, a kapcsolati háló, hiszen az ismeretségek nagyban befolyásolhatják a munkatársak kibontakozását. Természetesen hasznos figyelembe vennünk ezeket az erőforrásokat, ugyanakkor önmagukban nem feltétlenül elegendőek a boldoguláshoz, tekintettel az újszerű, olykor viharos változásokra.
A HR-területnek tehát javallott túllépnie az emberi és társadalmi tőke keretein; nagy felelőssége van abban, hogy figyelmet fordítson a pszichológiai tőke gondozására is.
Ennek révén lehetőségünk nyílhat elsajátítani némi szívósságot és rugalmasságot, azaz kialakíthatjuk a viszontagságokból és a személyes kudarcokból való „visszapattanás” képességét. Mindez felruházhat minket egyfajta általános ellenálló képességgel, segítve bennünket abban, hogy hatékonyan megküzdjünk korunk aktuális kihívásaival.
A pszichológiai tőke és a reziliencia
A pozitív pszichológia térnyerésével az egészséges, jól funkcionáló ember működésmódjának kutatása került a középpontba. Ennélfogva a pszichológiai tőke (angol nyelvű rövidítése „PsyCap”) jelentős fogalmává vált az irányzatnak, hiszen a kifejezés magában foglalja az egyéni fejlődés lehetőségét, annak különböző aspektusait.
A pszichológiai tőkének részét képezi a remény, amely jelképezi a célhoz vezető út megtalálásának és a siker elérésének érdekében tanúsított kitartást. Hasonlóan meghatározó az énhatékonyság, a bizalom abban, hogy erőfeszítéseink által el tudjuk végezni a kihívást jelentő feladatainkat. Szerepet kap továbbá a reziliencia, avagy rugalmasság, melynek révén képessé válhatunk talpra állni, megerősödni és felülkerekedni a problémáinkon a kitűzött cél érdekében. Emellett megjelenik az optimizmus, egyfajta pozitív viszonyulás a jelenlegi és a jövőbeli eredményeinkhez.
Bár a remény, az énhatékonyság és az optimizmus csakugyan karakteres részét képezi a pszichológiai tőkének, leginkább a reziliencia az a tényező, amely jelen körülmények között különösen nélkülözhetetlen, valamint hatékonyan adaptálható a munkahelyi környezetben.
Reziliencia pozitív munkahelyi vetületei
A reziliencia a humánerőforrás-menedzsment szempontjából elősegítheti a pozitív szervezeti viselkedést, jól fejleszthető és alakítható, mégis gyakran mellőzött.
Természetesen mindannyian tapasztalhatunk az életünk során nehézségeket, kihívásokat, olykor elutasítást. A sikerünket mégis az határozza meg, hogy ezekben a helyzetekben hányszor pattanunk vissza a kudarc padlójáról, és adunk magunknak még egy esélyt. A reziliencia, rugalmasság elsajátítása lényegében arról szól, hogy megtanulunk elesni, majd felkelni.
Fontos hangsúlyoznunk, hogy egy dolgozó munkahelyi tevékenységében felfedezett rossz tapasztalat vagy egy feladatával kapcsolatos kudarc nem feltétlenül vetíti elő a karrierje kisiklását. Éppen ellenkezőleg, a rugalmas munkavállalók a kedvezőtlen tapasztalataikat felhasználhatják arra, hogy tovább növeljék a későbbiekben nyújtott teljesítményüket. Ők valójában nagyon értékesek lehetnek a szervezet számára, a bizonytalan idők során mutatott alkalmazkodóképességük tükrében.
A munkavállalók támogatása pszichológusszemmel
A munkatársak képezik minden munkahely alapját, ezért kulcsfontosságú a személyes jóllétük ápolása. A munkaadók számára nagy segítséget jelenthetnek a munkavállalót támogató programok, melyek révén az alkalmazottak valódi pszichológiai segítséget kaphatnak, amikor szükségük van rá.
Ezeket a szolgáltatásokat többnyire külső segítők, képzett szakemberek biztosítják, jól kiegészítve a belső HR-szakemberek elhivatott munkáját, megerősítést nyújtva a személyes és szervezeti szintű kihívások kezelésében, többek között a reziliencia fejlesztésében.
A támogatás konkrét módját tanácsos minden esetben összehangolni a munkahelyi igényekkel és lehetőségekkel, hiszen a munkatársaknak szóló egyéni tanácsadáson túl a workshopok, tréningek és előadások is képesek lehetnek szemléletformáló hatást gyakorolni.
A pszichoedukáció fontossága
Fontos ugyanakkor, hogy valamilyen formában megjelenjen az a mondanivaló, amelyre a jövőben építeni lehet, ennek megformálásában értékes szerepet tölt be a pszichoedukáció.
Nehéz, bizonytalan időkben könnyen úrrá lehet rajtunk a kétségbeesés és a reménytelenség. Ha a kedvezőtlen helyzet nem változik elég gyorsan, akkor az állandó várakozás és a pozitív gondolkodás felőrölheti ez energiánkat, valamint a bennünk munkáló reményt. Ezért olykor azzal tudunk leginkább felülkerekedni a kihíváson, ha rugalmasságot tanúsítva szembenézünk a valósággal, annak ellenére, hogy az éppen nem a legszebb arcát mutatja.
Ha a támogató program révén a munkatársak tudatosítják és elfogadják a jelen adottságait, akkor nagyobb eséllyel lehetnek képesek elviselni az időszakos nehézségeket.
Reziliencia és „értelemkeresés”
Emellett a rezilienciának részét képezi az értelemkeresés. Javunkra válhat, ha képesek vagyunk jelentőséget találni egy helyzetben, még akkor is, ha olyan jövő vár ránk, amelyen adott körülmények között nincs lehetőségünk változtatni. Ha segítünk a munkavállalóknak abban, hogy megtalálják az értelmet az életükben, megerősödhet bennük a rugalmasság szintje.
A bizonytalan helyzetek kezelésében hasonlóan meghatározó, hogy képesek vagyunk-e kreatívan gazdálkodni azokkal az eszközökkel, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Felmerül, van-e olyan improvizációs képességünk, amellyel új lehetőségeket tudunk teremteni a céljaink eléréséhez. Mindebben példakértékű lehet a közvetlen vezetők útmutatása is. Ezzel együtt, egy támogatói folyamatban kiindulópontként szolgálhat, hogy a problémamegoldásra helyezzük a hangsúlyt, feltárva a munkatársakban rejlő potenciált.
Megtérülő befektetés
Azok a szervezetek, amelyek hangsúlyt fordítanak arra, hogy fejlesszék az alkalmazottak rugalmasságát, hosszú távon alkalmazkodóképesebbé és sikeresebbé válhatnak.
A folyamat felkarolása a munkaadók számára is számos előnnyel járhat. A reziliencia fókuszált fejlesztése pozitív hatást gyakorolhat a pszichológiai tőke más aspektusaira, így a remény, a hatékonyság és az optimizmus tekintetében is növekedhetünk.
Az így szerzett pszichológiai tőke hozzájárulhat a fokozott munkahelyi jólléthez és elégedettséghez. Ezáltal megnövekedhet az alkalmazottak teljesítménye, nagyobb elkötelezettséget mutathatnak a munkahelyük iránt, és biztonságban érezhetik magukat.
Megfelelő pszichológiai támogatás mellett a munkatársak testileg és lelkileg egyaránt egészségesebb életvitelt folytathatnak, így csökkenhet a betegszabadságok, a kényszerpihenők száma. Mindez időt és pénzt takaríthat meg a munkaadónak is.
Források:
Luthans, F., Vogelgesang, G. R., & Lester, P. B. (2006). Developing the psychological capital of resiliency. Human resource development review, 5(1), 25-44.
Ohlin, B. (2017, June 7). Psycap 101: Your Guide to Increasing Psychological Capital. PositivePsychology.com. https://positivepsychology.com/psychological-capital-psycap/
Schooley, S. (2022, February 17). Benefits of an Employee Assistance Program (EAP). business.com. https://www.business.com/hr-software/eap-benefits/
