Rendszeresen tapasztalhatjuk, hogy a világ eseményeit látva eluralkodik rajtunk az aggodalom. A híroldalakat böngészve a társadalmi, gazdasági és ökológiai folyamatok bonyolult összefüggései nyomasztó bizonytalansággal töltenek el. Ilyenkor természetes, ha az állandóság, a bizonyosság szinte teljes hiánya, a tervezhető keretek felbomlása nehéz érzéseket kelt bennünk. Cikkünkben arra keressük a választ, hogy mit tehetünk a bizonytalanság idején, és hogyan fogadhatjuk el azt, amire nincs ráhatásunk. Tomku György írása.

Jól ismert szófordulat, mely szerint „a szokások rabjai vagyunk”. Ez a megállapítás valójában sokunkra igaz lehet, hiszen az irányítás, a kontrollgyakorlás igénye alaptermészetünk egyik legemberibb vonása. A tápláló étkezéshez hasonló elemi szükségletünk, hogy elegendő információval bírjunk a bennünket övező világról. Amikor minden a terveink szerint alakul, harmóniában élhetünk, azonban a váratlan fordulatok könnyen érzelmi hullámvasútra terelhetnek minket.

Példaképp, a témát vizsgáló pszichológiai kutatások szerint a munkahelyi bizonytalanság összességében megterhelőbb lehet számunkra, mint az állásunk tényleges elvesztése.

Változó, hogy személyiségünknél fogva mennyire vagyunk ellenállóak a bizonytalansággal szemben. Vannak, akik rugalmasabban, optimistábban állnak egy-egy nem várt helyzet elé, míg mások kifejezetten borúlátóak, levertek lesznek a vészjósló körülmények közepette. Utóbbi esetekben eluralkodhat felettük az aggodalom és a szorongás.

Összességében természetes, ha bizonytalanság hatására az alapvető működésünk arra ösztökél minket, hogy tudatunkat beszűkítve minél inkább a kétértelműség csökkentésére fókuszáljunk. Kifejezetten nehéz időszakokban azonban gyakran előfordulhat, hogy minden igyekezetünk ellenére úgy érezzük, eszköztelenek vagyunk. Ilyen helyzetekben ellenérzéseinket félretéve érdemes számításba vennünk, hogyan éljünk kiegyensúlyozottan a rajtunk túlmutató bizonytalanság ellenére is. A következőkben ennek eléréséhez nyújtunk támpontokat.

Törekedjünk öngondoskodásra!

Mindenekelőtt fontos, hogy elegendő időt szánjunk önmagunkra, hiszen a személyes jóllétünk képez alapot minden további cselekedetünkhöz. Érthető, ha a nehéz időszakokban könnyebben elmerülünk a pesszimizmus és az önsajnálat mocsarában. Ha fennáll ennek a veszélye, törekedjünk arra, hogy ellenálljunk a kísértésnek, és vállaljunk felelősséget önmagunkért.

Emlékezzünk rá, hogy a múltban milyen sok alkalommal arattunk már győzelmet, bátorítva magunkat, hogy ezúttal sem fogunk kudarcot vallani, jöjjenek bármilyen nehéz idők.

Bár a bizonytalanság mellett fokozottan megterhelő lehet kilépnünk a biztonságot jelentő keretek közül, mégis igyekezzünk új készségeket elsajátítani. Ne feledjük, nem önzőség önmagunkkal foglalkozni, bátran megjutalmazhatjuk magunkat, lehetünk kedvesek és elnézőek saját magunk felé.

Érdemes harmóniát ápolnunk az életünk különböző területei között, kellő időt fordítva a munkára, a kapcsolatainkra, a testi és lelki kikapcsolódásra. Törekedjünk az egészséges szokások kialakítására, a pótcselekvések elkerülésére. Fontos, hogy meghúzzuk a határokat: a hírfogyasztást, túlórázást célszerű tudatosan kezelni, nem túlzásba vinni.

Gyakoroljunk kontrollt a mindennapi rutinunk szintjén. Példának okáért biztonságot adhat számunkra, ha vezetjük a kiadásainkat, mértékletesen megválasztjuk, hogy mit eszünk, vagy szelektíven gyűjtjük a szemetet.

Legyünk jelen tudatos elfogadással!

A kihívást jelentő időkben gyakran a legtöbb, amit tehetünk, hogy mentesítjük magunkat a múlt árnyékaitól és a jövő képzeteitől, miközben minden figyelmünkkel a jelenre fókuszálunk, a mindfulness eszközeivel. Minél inkább eltávolodunk a testi érzeteinktől, az „itt és most” világától, annál nagyobb teret engedünk a bizonytalanságnak.

A múltbéli tapasztalatainkból, vagy akár képzeletünkből merítő gondolataink szélsőséges elképzeléseket eredményezhetnek, melyek bár valóságosnak tűnnek, mégis túlzóan negatív képet festenek a valóságról.

Ennek folytán gyakran olyan események miatt élünk át rendkívül nehéz érzéseket, amelyek jó eséllyel meg sem fognak történni. Szemléletes példával élve, ha egy repülőjárattal utazva légörvénybe kerülünk, a gép rázkódása könnyen arra vezethet minket, hogy hamarosan lezuhanunk. Korábbi filmélményeink ráadásul még meg is erősíthetik a légből kapott aggodalmunkat. Bár elménk óvni akar minket, szélsőségesen torzítani kezdi a valóságot, és a lehető legrosszabb eshetőséget tárja elénk annak érdekében, hogy a veszélyt időben felismerve felkészülhessünk a katasztrófára. Ébredő halálfélelmünk szinte teljesen eluralkodik rajtunk, majd utóbb, a biztonságos leszállást követően bebizonyosodik, hogy a bizonytalan, ismeretlen helyzetre adott reakciónk túlzó méreteket öltött.

Ezért érdemes tudatosítanunk, hogy a gondolatok csupán gondolatok. Bármilyen valóságosnak tűnnek, nem mindig adják vissza hitelesen a valóságot.

Óvakodjunk tehát attól, hogy túlzottan nagy teret engedjünk a negatív jövőképünknek, hiszen ha ennek tükrében cselekszünk, akár saját önbeteljesítő jóslataink áldozatává is válhatunk. Ezzel együtt, ha nagyon rosszul fest egy helyzet, még mindig hagyatkozhatunk arra, hogy nem fog örökké tartani, elfogadva a jelen valóságát. Ha ellenállunk, azzal könnyen elnyújthatjuk saját szenvedésünket. Lesújtó gondolataink és érzéseink elfojtásának eredményeképp, rövid időn belül fokozott erővel törhetnek fel bennünk a nehéz megéléseink.

Ugyanakkor felszabadító erővel bírhat, ha elvárások nélkül, elfogadással tapasztaljuk meg a jelen pillanat valóságát, megengedve, hogy önazonosak legyünk, még akkor is, ha éppen nehéz élményeket élünk át.

Ezzel együtt érezhetünk vágyat aziránt, hogy a dolgok jobbra forduljanak, teljesen természetes, hogy nem szeretnénk bizonytalanságban élni. Érthető, ha ilyen helyzetekben gyakran a képzeletünkre hagyatkozunk, próbálva számításba venni, mi minden várhat ránk a jövőben. A lehetőségek mértéktartó feltérképezése gyakran valóban elősegítheti számunkra az eligazodást.

Fedezzük fel az értelmet az életünkben!

Az életünk értelmének keresése az egyik legerőteljesebb motivációnkként szolgálhat. Az értelmesség élményét jelentős mértékben meghatározhatja, ha olyan rajtunk túlmutató, magasabb rendű célokat találunk, amelyekről úgy véljük, valódi hatással, értékkel és jelentőséggel bírnak. Törekvéseinkkel ezen a módon nemcsak a saját, hanem mások életére is nagy hatást gyakorolhatunk. Közérzetünk javulásához kiváltképp hozzájárulhat az, ha a munkánkban is mélyebb jelentéstartalmat találunk.

A rendeltetésünk ilyesfajta megtapasztalása védőpajzsot képezhet a pszichés jóllétünk megóvásának érdekében.

Említésre méltó, hogy a jelentőségteljes élet megnyilvánulásait nem feltétlenül az örömteli, önfeledt pillanatokban érhetjük leginkább tetten. Sokkal inkább bizonytalan időkben, viszontagságos helyzetek közepette élhetjük át az értelmesség élményét, megannyi kihívást és lehetőséget számításba véve. Sőt, nehéz időszakokban még inkább felértékelődhet bennünk mások megsegítésének igénye, hiszen ezzel is kontrollt gyakorolhatunk, tartalmat adhatunk a mindennapjainknak, értelmet nyerhetnek az általunk nem befolyásolható körülmények.

Ha tanácstalanok vagyunk, érdemes átgondolnunk, hogy milyen erőforrásokkal rendelkezünk, és mely cselekedetek révén fejezhetjük ki leginkább az odaadásunkat.

Mindennek ellenére előfordulhat, hogy úgy érezzük, egyedül nem tudunk úrrá lenni az aggodalmainkon, ebben az esetben bátran kérjünk segítséget! Legyen szó akár a szeretteinkről, akár szakemberről, a társas támogatás megtapasztalásán keresztül nagyszerű alkalmunk nyílhat arra, hogy felfedezzünk új, biztató szemléletmódokat.

Források:

American Psychological Association. (2022, March 21). The great unknown: 10 tips for dealing with the stress of uncertainty. https://www.apa.org/topics/stress/uncertainty

Carter, C. (2020, July 27). Seven Ways to Cope with Uncertainty – What should we do when everything feels so out of control? Greater Good Magazine. https://greatergood.berkeley.edu/article/item/seven_ways_to_cope_with_uncertainty

Segal, Z., Teasdale, J., & Williams, M. (2016). Tudatos jelenlét a gyakorlatban. Budapest: Kulcslyuk Kiadó.

Yalom, I. D. (2019). Egzisztenciális pszichoterápia. Budapest: Park Könyvkiadó.