Munka-magánélet egyensúly, avagy a munka és a magánélet összeegyeztetése. Nem könnyű; néha úgy tűnik, egyre nehezebb feladat. De jól tesszük-e fel az ezzel kapcsolatos kérdéseket, jól irányozzuk-e be erre irányuló törekvéseinket? Kovács Orsolya cikke.
A munka-magánélet egyensúly elengedhetetlen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ehhez három tényező arányos jelenlétére van szükségünk a mindennapokban. Aki ismeri a modern filozófiát és pszichológiát, azt talán nem lepi meg az arany hármas: mély kapcsolatok, szeretett munka és felhőtlen szórakozás. Na de hogy tudunk mindennek megfelelő mennyiségű időt és energiát szentelni, ha folyamatos rohanásban és elvárás-tengerben élünk?
Munka-magánélet egyensúly – vagy inkább fúzió?
A munka-magánélet egyensúly kifejezést az elmúlt években egyre inkább a munka-magánélet fúziója váltja fel. Már aligha találunk olyan embert, aki valóban élesen külön tudja választani a munkáját az élete többi részétől. Ennek a jelenségnek a kialakulásában nagy része van a digitalizálódásnak. Gyors reakcióidőt vár el a környezet; aki pedig nem követi le a gyorsulást, annak a lemaradás érzésével kell megküzdenie. Ahogy az otthoni térbe beáramlanak a céges telefonhívások, meetingek, üzenetek, úgy a munkában is elterelik a figyelmet a folyamatos social media aktivitás és a percenként frissülő hírportálok.
A sodródás állapotából a kontrollált mindennapok felé
A klienseim egy jelentős része panaszkodik arra, hogy szinte átsodródik a napjain, és folyamatos pótcselekvések töltik ki a szabadidejét tartalmas töltődés helyett. A munkában azon járnak a gondolatai, hogyan figyelhetne jobban a számára fontos emberekre, otthon viszont az elmulasztott munkahelyi feladatok pörögnek a fejében.
A probléma képlete összeáll: erős külső elvárások, kínzó bűntudat, kevés tér és idő a belső egyensúly kiépítésére és fenntartására.
Mégsem azzal szeretném most folytatni, hogy a 21. század úgy rossz ahogy van, és nem tehetünk semmit a fejünk felett összecsapó hullámokkal. A munka-magánélet egyensúly megtalálására számos jótanácsot találhatunk az interneten, azonban ahhoz, hogy ezek működjenek is, három dolgot mindenképpen szem előtt kell tartanunk:
1. Változó élethelyzetek, változó prioritások.
Nincs egyszer és mindenkorra létrehozott munka-magánélet egyensúly. Valójában csak mindig a törekvés létezik egy olyan állapot felé, ahol megfelelő hangsúlyt kapnak azok a területek az életünkbe, amelyekre épp koncentrálni szeretnénk. Nagyon nehéz egyszerre mindenben jól teljesíteni, ha mégis megkíséreljük, nagy valószínűséggel egy idő után annyira kimerülnek az érzelmi raktáraink, hogy nem győzzük majd megtalálni a közben elveszett belső világunkat. Sok karrierjében sikeres ember keres meg olyan kiégett állapotban, amikor már nem talál örömöt a munkájában és a kapcsolataiban sem. Innen az út a megfelelő én-határok kiépítésével vezet tovább.
2. Én-határok és tudatosság
Tudunk-e vajon nemet mondani kollégáinknak, felettesünknek? Van, hogy már nem végzünk minőségi munkát, mert túlvállaljuk magunkat, vagy passzívak, esetleg ingerültek leszünk másokkal a fáradtság miatt, mégis nehéz meghúzni a határvonalat a megfelelési vágy, a karrier-célok, vagy akár a biztonságérzetünk hiánya miatt. Valójában gyakran saját terhelhetőségünk határait sem ismerjük fel időben, vagy nem tudjuk képviselni környezetünk felé. Esszenciális, hogy olyan eszköztárral vértezzük fel magunkat, amely segít, hogy felismerjük és képviseljük igényeinket, kapacitásunkat. Ettől fogjuk magunkat jól érezni a bőrünkben, és mások is ettől vesznek majd minket komolyan.
3. Saját aranymetszés létrehozása
Mivel mindannyian mások vagyunk, nincs egy jól bevált recept arra sem, hogy hogyan hozzuk létre a kívánt munka-magánélet egyensúlyt. Ugyanakkor vannak jól használható sarokkövek. Érdemes összegyűjtenünk olyan probléma- és érzelem fókuszú megoldásokat, amelyeket ha adott élethelyzetünkhöz és szerepeinkhez igazítva ügyesen használunk, megküzdhetünk a minket érő kihívásokkal. Ehhez önismereti munkára, és önreflexiónk fejlesztésére van szükség. A legtöbben azt gondolják, hogy mindezzel már rendelkeznek, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy ez egy nem lineárisan fejlődő képesség, sokkal inkább egy attitűd-bázis, amit rendszeresen karban kell tartanunk. Merthogy nem egyszerű újra és újra hatékonyan és odaadóan viszonyulni a munkánkhoz, ahogy az sem, hogy kapcsolatainkat mindig éberen figyelemmel kísérjük és törődésünk töretlen legyen az irányukba. Akinek mindez mégis sikerülne, még mindig ott a harmadik faktor: vajon tud-e valóban lazítani, teljesítmény nélkül töltődni?
A munka-magánélet összeolvadása lehet termékeny, életterületeinket kölcsönösen gazdagító paradigma, de lehet egy fojtogató, állandó nyomást gyakorló életvitel is. Ha megtanuljuk igényeink és lehetőségeink mentén kiaknázni az előnyeit és megküzdeni a hátrányaival, akkor nálunk marad a kontroll.
2 hozzászólás