Kiégés – avagy sokunk életében jelentkezhetnek olyan pillanatok, amikor úgy érezzük,hogy a munkahelyünkön minden igyekezetünk hiábavaló, elveszítjük lelkesedésünket a feladataink iránt, közönybe burkolózunk, vagy épp cinikus megjegyzéseket teszünk. Tomku György cikke.
Természetesen rossz napok mindenki életében előfordulnak, azonban ha a munkánkkal kapcsolatos negatív érzéseink és gondolataink állandóvá válnak, akkor észrevétlen elhatalmasodhat felettünk a kiégés rideg élménye. Manapság a közbeszédben is előszeretettel használjuk ezt a találó kifejezést, de mégis mi zajlik bennünk valójában, amikor a kiégés jelenségével találkozunk?
Gyakran mély kötődés fűz minket a munkánkhoz, ami nem meglepő, hiszen hétköznapjaink jelentős részét ez a tevékenység határozza meg. Ettől függ a megélhetésünk, sőt, a társas élményeink jelentős részét is a munkatársainkkal ápolt kapcsolataink határozzák meg. Problémánk általában akkor keletkezik, amikor a munkánkkal való viszonyunk megromlik, és terhessé válik a számunkra.
A kiégés háttere
A pszichológia először az 1970-es években ejtett szót a kiégésről, azóta töretlenül aktív részét képezi a tudományos kutatásoknak, sőt, a társadalom körében is rendkívül népszerű fogalom. Az első feljegyzések szerint a kiégés – angol nevén burnout –, elsősorban azok körében volt tetten érhető, akik rászoruló emberek támogatásával foglalkoztak. Manapság már látjuk, hogy nemcsak a segítő szakmák képviselői eshetnek a kiégés áldozatául, hanem a más típusú munkakörök művelői is.
Fontos, hogy bár egyéni hajlam és egyéb kívülálló tényezők is szerepet játszhatnak a jelenség kialakulásában, a kiégésért leginkább a munkahelyi környezet a felelős.
Ahhoz azonban, hogy megértsük, mégis miben áll a kiégés, érdemes fókuszba állítanunk a bennünk zajló folyamatokat, érzelmeinket és a munkánk mögött meghúzódó motívumokat.
Stressz magas fokon
A stressz bizonyos mértékben a szervezetünk működésének természetes része, hatása alatt olyan felfokozott lélekállapotba kerülünk, amely segíthet minket abban, hogy a lehető leghatékonyabban küzdjünk meg egy kritikus helyzettel. A kiégés esetében azonban az a rendkívüli, hogy sosem jutunk igazán nyugvópontra, ehelyett napról napra halmozzuk önmagunkban azokat a stresszreakciókat, amelyeket tartósan fennálló, fenyegető munkahelyi ingerek váltanak ki.
Ugyan a munka számos aspektusát érezhetjük megterhelőnek, friss eredmények szerint a legkarakteresebben mégis azok a személyközi kapcsolatok felelősek a kiégésért, amelyek érzelmi megterhelést jelentenek számunkra, a vezetőinkkel, a munkatársainkkal vagy épp az ügyfeleinkkel összefüggésben.
A felfokozott pszichológiai kitettség hosszú távon mentálisan nagyon megterhelő, ezért ha a kiváltó okok fennmaradnak, a szervezetünk igyekszik tartósan berendezkedni a munkahelyi hatások elleni védekezésre. Ennek jeleit a kiégés három fő alkotóelemében érhetjük tetten.
A kiégés három pillére
Elsőként a kimerültség akkor jelentkezik, amikor fizikai, érzelmi és mentális erőforrásaink tartósan elapadnak a túlterheltség, valamint a ránk nehezedő nyomás súlya alatt.
Idővel mindez cinizmussal párosulhat, amely második pillérként egyfajta önvédelmi mechanizmusként szolgál, hiszen épp a kimerültség a legfőbb előidézője. Nem meglepő tehát, ha túlzottan negatívvá, távolságtartóvá válunk és ellenségesek leszünk a munkánkkal szemben. Ilyenkor az idealista, pozitív szemléletünket is elveszítjük, mindez együttesen érzelemmentességhez, személytelenséghez vezethet, ami már a viselkedésünkben is nyíltan megjelenik.
A kiégés harmadik pillére a szakmai eredménytelenség, melynek eredményeképp többé nem látjuk magunkat kompetensnek, ezért könnyen úgy képzelhetjük, hogy tartósan elveszítjük a produktivitásunkat. Az így megélt kudarc végül motivációvesztést okozhat, és tartósan leépítheti az önértékelésünket is.
A kiégés tünetei
Sokan hullámzóan tapasztalják meg a kiégés jeleivel való szembesülést, ők idővel nagyobb eséllyel változnak kedvezőbb irányba azon társaiknál, akik állandó jelleggel, mélyen átélik a kiégés hatásait.
Éppen ezért fontos, hogy a kiégésre ne egyfajta stabil állapotként tekintsünk, hanem a folyamatjellegére koncentráljunk.
A kiégés többek között azért olyan veszélyes, mert tartós fennállása egészségügyi problémákhoz és munkahelyi kimaradáshoz vezethet. A három pillér közül a kimerültség áll a legközelebbi kapcsolatban a stresszel, így először ennek tapasztalhatjuk meg a legkézzelfoghatóbb tüneteit. Hatására gyakorta fordul elő fejfájás, krónikus fáradtság, izomfeszülés, magas vérnyomás és alvászavar, de jelentkezhetnek gyomor- és bélrendszeri betegségek, megfázásos, influenzaszerű epizódok, sőt, fontos előrejelzője lehet a szív- és érrendszeri panaszoknak is.
A kiégés mentális zavarokkal való kapcsolata már kevésbé egyértelmű, hiszen önmagában is egyfajta pszichés nehézségként tekinthetünk rá. Kutatások szerint gyakran járhat együtt szorongással, ingerlékenységgel és depresszióval is. Nagy különbség azonban, hogy míg a depresszió általános és kontextustól mentes, addig a kiégés egyértelműen kötődik a munkahelyi problémákhoz. A két tényező éppen ezért, bár más tőről fakad, képes lehet kölcsönösen erősíteni egymást.
Az elhatalmasodó cinizmus sokszor megbízhatóan jelzi előre a fluktuációt, hiszen hatására gyakran játszunk el a munkahelyünk elhagyásának gondolatával, ezt később sok esetben komoly elhatározás követi. Nem meglepő, hiszen a kiégés aláássa a munkahelyi elégedettség érzését és az elköteleződést is.
Aggasztó, hogy a jelenség könnyen fertőzővé válhat, lévén az alapját képező társas hatások nem csupán a kiégés kialakulásában játszhatnak szerepet, hanem annak terjesztésében és átadásában is. Bizonyos helyzetekben ennek nyoma a munkahelyen kívül is jelentkezik az otthoni, családi kapcsolatainkban.
Védekezés az elköteleződés útján
Számos kutatás az elköteleződést tartja a kiégés ellenpontjának. Friss eredmények szerint ez a két tényező egyfajta kontinuumot képez, ezen a képzeletbeli egyenesen pedig mindannyian elhelyezkedünk valahol a két végpont között. Mivel aktuális helyzetünk formálható, nagyon fontos, hogy a munkáltatók komoly figyelmet fordítsanak a jóllétnövelő stratégiákra, hiszen ezek együttesen hozzájárulhatnak az elköteleződésünk megszilárdításához is.
A kiégés leküzdéséhez érdemes számításba vennünk saját magunk és a választott munkánk közötti illeszkedés mértékét, különösképp a munkahelyi környezetünk tükrében.
Munkáltatói oldalról a kiégés elkerülését jelentősen elősegítheti, ha egyenletes, élhető munkaterhelést kapunk, mely mellett lehetőségünk nyílik kontrollt gyakorolni a feladataink felett. Emellett nagy szerepe van annak, hogy rendszeres jutalmazásban, elismerésben részesüljünk, egy pozitív közösség tagjai lehessünk, és érezzük, hogy méltányosan bánnak velünk, önazonos értékek mentén.
A munkahelyek ugyanakkor gyakran annak ellenére is az egyénre helyezik a hangsúlyt a jelenség kezelése során, hogy a kiégés valójában egy rendszerszintű problémának a kifejeződése.
Ezzel együtt a személyiségünk oldaláról is javasolt figyelmet fordítani azokra a hajlamosító tényezőkre, amelyek szerepet játszhatnak a kiégés kialakulásában, még akkor is, ha a munkahelyi környezeti tényezők sokkal inkább meghatározóak az előrejelzésében. E tekintetben hamarabb érhet el minket a kiégés, ha hajlamosak vagyunk a neurotikus gondolkodásra, kevésbé gyakorlunk aktív kontrollt az életünk felett, és nem jellemez minket egyfajta szívósság.
Abból a szempontból is nagy különbségek fedezhetőek fel a munkaerőpiacon, hogy inkább a kiégés megelőzésével, vagy a már kialakult helyzet megoldásával kívánnak törődni a munkaadók. Eltérések mutatkoznak abban is, hogy mekkora energiát fordítanak minderre, és az egyén támogatásán túl foglalkoznak-e alsóbb csoportszintű vagy épp a teljes munkahelyet érintő változtatásokkal.
Összességében a kiégéssel való megküzdést jelentős mértékben megkönnyítheti számunkra, ha olyan munkavállaló barát helyen dolgozunk, ahol hangsúlyt fektetnek az ellenálló képességünk növelésére, az egészséges életvitelünk támogatására és az énhatékonyság fejlesztésére a mélyebb elköteleződésünk érdekében.
Tomku György írása
Források:
Maslach, C., & Leiter, M. P. (2016). Burnout. In Stress: Concepts, cognition, emotion, and behavior (pp. 351-357). Academic Press.
Nuallaong, W. (2012). Burnout Symptoms and Cycles of Burnout: The Comparison with Psychiatric Disorders and Aspects of Approaches. Burnout for Experts, 47–72.
2 hozzászólás